Lemezajánló rovat Carter tollából

Kacey Musgraves – Pageant Material – 2015 (CD)

2013-ban, mikor megjelent első lemeze, már akkor kész voltam, mint egy házi feladat. A természetesség, a hitelesség, a tisztaság ugrott be mindig, amikor hallgattam a lemezt. Az azóta eltelt 2 évben Kacey még jobb lett és a fent felsorolt szavak mellé odaírhatjuk a RESPECT szót is nagybetűkkel. Ugyanis Kacey azon kevés előadók közé tartozik, akiket nem sodort magával a Nashville-i POP (country) zene folyója, hanem a régi nagy elődökre felnézve (Loretta Lynn, Tammy Wynette, stb…) és a stílusukat nagyon jól követve (Kacey Musgraves zenekara zseniálisan néz ki a díszletekkel együtt) mai ízzel, iszonyat jó dalokat írva megigézi az ember fülét, és valljuk be a szemét is! Meg kell venni a lemezt, nincs apelláta! A lemez nem csak „nyomokban” tartalmaz Countryt!

Willie Nelson And Merle Haggard – Django And Jimmie – 2015 (CD)

Na, ez az, amiről nem sokat lehet írni….A két úri(öreg)ember, együtt 160 éves. Willie 82, Merle 78 éves és egy olyan, de olyan, de olyan lemezt vettek föl, ami egyszerűen zseniális, nincs rá jobb szó! Nagyon nagy kincs ebben az átláthatatlan egy kaptafára gyártott zenék között! Úgy is írhatnánk, hogy sok kavics közt mindig ott rejtőzik pár szem gyémánt is, csak győzzük meglátni!

Zane Williams – Texas Like That – 2015 (CD)

Az igazi REAL-COUNTRY bandák és zene TEXAS-ban lelhető fel igazán. Az egyik jeles képviselője a Realcountry-nak Zane Williams, aki igazi texasi, de ez a „környékbeli” zenészekre nagyon jellemző. Jóformán csak az államában koncertezik, és minden klipjében van egy texasi zászló! De a zenéje, a stílusa és az alázata csodálatra méltó! Nem hiányozhat egy darab sem a gyűjteményből! GREAT!

Kevin Fowler – How Country Are Ya? – 2015 (CD)

A másik texasi lókötő, Kevin Fowler, kb ugyanaz jellemző rá, mint Zane Williamsre, de egy kicsit azért másabb, talán bolondosabb…Olyan a hangulata a zenéjének, hogy az ember azonnal BBQ grillezne hatalmas texasi marhasteakekkel – Aki nem hiszi el, nézze meg a How Country Are Ya videoklipet! Ja és rendelje meg a lemezt!

Blackberry Smoke – Holding All The Roses – 2015 (CD)

Számomra egy időutazás a 70-évek Amerikájába. Mikor először hallgattam a bandát, azonnal az ugrott be, hogy ez a Led Zeppelin, Poco, Eagles, Neal Young és hasonló nagyágyúk keveréke. A srácok 2015-ben olyan stílusban és feelingben nyomják, mintha ottragadtak volna azokban a régi időkben. Engem teljesen elvarázsolt. Aki szereti ezt a fajta country-rock muzsikát, ki ne hagyja!!!!!!!!!!

Rhonda Vincent – Only Me – 2014 (CD)

A mostmár régi motorosnak számító Bluegrass királynő egy olyan lemezt adott ki, melyen vannak nem Bluegrass hangszerelésű dalok is. Fincsi steelgitárok, igazi COUNTRY hangulat, tutter háromnegyedes ütemek, egyszóval ő is a valóságcountryban nyomja, ezt tanúsíthatom, mert 2007-ben volt szerencsém Őt élőben is hallgatni és látni 3méterről! Ezt az albumot is ajánlom mindenki szíves figyelmébe sok szeretettel!

Ashley Monroe – Like A Rose – 2013 (CD)

Nemrég leltem rá a nevére és az album megjelenésére. Sosem hallottam, sosem láttam. A név sem volt ismerős. A lemez lejátszása után 15 másodperccel felkiáltottam: ÚrIsten micsoda hang!!! J Mintha Dolly Parton, Rhonda Vincent lenne egybegyúrva, de jobb, mert őmaga is elképesztő hanggal van megáldva. A dalok kicsit autentikusak, kicsit 60-70-es évek hangulatúak – persze country-ban. Annyira boldog voltam, hogy 2013-ban valaki ilyen hanggal ilyen dalokat ad elő. Persze tovább kutattam a neten és rátaláltam egy sajtótájékoztatóra, ahol Vince Gill ült mellette Na mondom, az öreg lecsapott a csajra. Hát jól tette. Ő a producere a lemeznek, és azonnal pár dalt írt is rá és néha kihallom a vokálból is… Ashley énekel Blake Sheltonnal is egy szuper duettet You Ain’t Dolly címmel. Jon Randall is fabrikált az albumra jópár nótát. Nemgyenge! Kell nagyon az ilyen! RESPECT!

Kacey Musgraves – Same Trailer Different Park – 2013 (CD)

A tavalyi CMT díjátadó gálán láttam először Kacey-t, amikor Kenney Chesney Come On Over című dalát adta elő az Eli Young Band-el. Akkor már azt mondtam: Tyű, ez a csaj nagyon jó! J Utánanéztem a neten, de csak egy két dala ment, viszont akkor már klipje volt a Marry Go ’Round-nak. Már alig vártam a lemezmegjelenést, és ez meg is történt 1 hónapja. A lány nagyon természetes, nagyon egyszerű és naturális, mind a dalok írása tekintetében, mind a hangszerelésben. Olyan érzése van az embernek, mint mikor Suzanne Vegát vagy valami olyan előadót hallgatna, aki 1 gitárral képes kiállni 20ezer ember elé. Igazából nagyon természetes a kisugárzása és rettenetesen jók a dalok! Nagyon nagyon ajánlom mindenkinek! 10/10 pont!

Zac Brown Band – Uncaged – 2012 (CD)

A Zac Brown Band a Chicken Fried dallal robbant be a köztudatba, egy kicsit érdekes stílussal mind zeneileg és megjelenésileg is egyaránt. (sapesz) Nekem egy kicsit olyan ez a muzsika, mintha a Country, a Rock és a egy Brazil Riói  strandhangulat  és egy jó adag Reggie zene lenne összegyúrva egy finom countrytésztává… Mindenesetre nem mindennapi banda, az biztos. Ez a lemez is jó hangulatú, vidám, zeneileg igen kimagasló munka.

Mindenképpen megvételre ajánlható darab: 8,3 (K.T)

Alan Jackson – Thirty Miles West – 2012 (CD)

Itt az Öreg, itt van újra. A szokásos színvonal, a kirobbanthatatlan stílus, ami jellemző Alan Jackson-ra. Jó kis hegedűvel indít az első dal a Gonna Home Back As A Country Song melyben a countryzene minden hangszere felvonul. Gyönyörűen szóló akusztikus gitárok, fantasztikus dallamok jellemzik az egész lemezt. Alan Jacksontól mostanában egy kicsit szokatlan “ereszd el a hajamat” dal is felkerült a lemezre Dixie Highway címmel, de azt hiszem mindent megmagyaráz az, hogy a dalban erőteljesen közreműködő szerepet vállalt Zac Brown

Jó lemez: 8,5 (K.T)